Sörgyárak

Az alábbi részletek forrása a Csehország, nem csak Prága elnevezésű netmagazin Csehországi Sörfőzdék cikksorozat egy-egy tagja. A teljes cikkek a Csehország, nem csak Prága! oldalain olvashatók!

DUDÁK

A dél-csehországi Strakonice nem csupán csodás várkastélyáról, főteréről, szépséges házairól vagy éppen templomairól híres. Az Otava folyó mentén elterülő város a cseh dudazene fővárosa. Dudával, dudaszóval, egykori híres dudások emlékeivel, dudás szoborral és még sok-sok más duda vonatkozású eseménnyel, köztük a messze földön híres nemzetközi dudás fesztivállal is „találkozhatunk” itt ebben a kedves városkában. Strakonice ugyanakkor nem csupán a zenei kultúrára szomjazók hanem a folyékony kenyér fogyasztók számára is igen kellemes helynek számít. A folyó partján álló helyi sörgyárban készített nedű pedig milyen más nevet is viselhetne mint azt, hogy Dudák, azaz magyarul Dudás. Nos igen, bármennyire is illúzió rombolónak tűnhet, de a sörgyári névadás mögött mégsem a női idomok iránti lelkesedés, jóval inkább a városka dudásai iránti újabb tiszteletadás áll.

De ismerkedjünk meg a Dudákkal, a Strakonicei Városi Sörgyárral (Měšťanský pivovar Strakonice), amely egyedülálló módon az egyetlen olyan cseh sörfőzde, amely egy város tulajdonában áll. A helyi sörfőzés története egészen 1308-ig nyúl vissza, de az itt élő szomjas lelkek valószínűleg már ezt megelőzően is bőszen főzték a seritalt. Az első hivatalos sörfőzési jogot 1367. december 8-án adományozta a lakosságnak a Strakonicét birtokló IV. Bavor. Innentől kezdve a népek szorgosan főzték a söreiket, az éppen aktuális várúr szándékától függő mértékben. 1873-74-ben a gyárat átköltöztették az Otava folyó partjára, és a korábbi épületet maláta házzá alakították át. 1883-84-ben a tulajdonosok három további pincével növelték az üzemet, majd a XX. század elején a gyárat tovább modernizálták. 1909-ben a városi konkurencia, a dominikánusok sörfőzdéje bezárt. 1914-ben már háromféle sör főztek, tízes és tizenkettes világos lágert, és egy a 13-as (Dudás) barnát.  

Mind az első, mind a második világháború jelentősen visszavetette a termelést (3-5%-ra !), majd 1948-ban államosították az üzemet. Ugyanakkor az 1990-es években erőteljes átalakítás vette kezdetét a gyárban és a sörválaszték is bővülésnek indult. Egy igen hosszú ideig húzódó privatizációs folyamat során, amelyet a sörgyár mennyiségben és minőségben is megszenvedett, végül 2005-ben Strakonice városának tulajdonába került. Ekkor kezdődött a strakonicei sör legújabb fellendülésének korszaka. 2011-ben a gyár a korábbi Dudák-Dudás sör márkanevet kiterjesztette az egész gyárra (korábban a Nektar és a Dudák neveket egyaránt használták), és ez a változás nem csak a külcsínben, hanem a belbecsben is megmutatkozott. Ma már nem csak Csehországban és a szomszédos Ausztriában, de még a tengerentúlon is forgalmaznak Dudák sört.

A pasztőrözetlen sör főzése során természetesen kiváló cseh alapanyagokat használnak Morvaországból és Žatec vidékéről. A sörfőző mester meglepő és szinte egyedülálló módon, nem egy férfi, hanem egy hölgy, nevezetesen Dagmar Vlková. Munkájának, hozzáértésének eredményeképp a Dudák sörök már eddig is számos neves hazai díjat szereztek, és ezek a sikerek a jövőben is folytatódni fognak. A sörfőzés során nem csupán a történelmi recepteket használják, hanem igyekeznek a kor igényeinek, a fiatalabb generációk ízlésvilágának megfelelőbb terméket előállítani.

SVIJANY

Svijany. Szerelem az első korty után. A hatása alapján akár „gyógyszerként” is szabadalmazható sörünk névadója egy alig több mint 300 lakosú apró település a libereci körzetben, nem messze Turnov városától. A falucska története a XIV. századra nyúlik vissza, amikor a ciszterciták tettek szert a környékbeli birtokokra. A helyi sörfőzés első bizonyítékai 1564-re datálhatók. Ugyan Vartenberk-i Jaroslav csak egy évvel később szerezte meg Svijany-t, de kétségtelenül kedvére volt hogy pénzes ládáját a helyi sörfőzésből és kocsmák üzemeltetésből is megtámogassa. Ennek örömére egy kis reneszánsz erődítményt is felhúzott itt nyomban, amelyet az évszázadok során kis kastéllyá alakítottak át. 

Jaroslav 1602-ben bekövetkezett halála után a birtok (sörfőzdéstől) Jachym Ondrej Slik a hírneves Habsburg-ellenes lázadó tulajdonába került, aki a fehérhegyi csatát követő megtorlás egyik prominens áldozata lett. Prága fő terén (Staroměstské náměstí) tartott kivégzését követően ki másé is lett ez a birtok is, mint a híres-hírhedt Wallenstein-é. A Wallenstein-család egészen 1814-ig üzemeltette a birtokot, és persze a sörfőzdét is, melynek kapacitását az idők folyamán alaposan megnövelték. 1820-ban a sörgyár a Rohan családhoz került, egészen 1912-ig amikor Antonin Kratochvile lett az új tulajdonosa. A Kratochville család ezt követően - egészen 1939-ig - meg sem vált a sörforrástól. Nekik köszönhető a sörgyár folyamatos technikai fejlesztése. 1939-ben egy rövid időre a Rohan család vette vissza (nem kis nyomásgyakorlás révén) a sörfőzdét, de ez az időszak sem tartott soká.

A II. világháborút követően a jól ismert módon államosították a svijany-i üzemet is. A következő évtizedeket az Észak-cseh Sörgyárak tagjaként próbálta átvészelni, egészen az állami cég 1990-es felszámolásáig. Ekkor a sörfőzdét a Vratislavice nad Nisou-i Sörgyárak elnevezésű cég vette át, de csaknem a csőd szélére vitte. Szerencsére 1995-ben részvénytársasággá alakult át majd 1997-ben beolvadt a Prágai Sörgyárakba. Ezzel azonban a hanyatlásnak még nem volt vége. A Svijany volt a legkisebb és a legöregebb sörfőzde, így a brit többségi tulajdonú (Bass) részvénytársaságon belül jóformán a kutyát sem érdekelte. 

Már-már a bezárás határán táncolt, amikor az 1998-ban létrejött a Svijany Sörgyár Zrt. megvásárolta, és az új, ambiciózus tulajdonosok nekiálltak a gyár modernizációjához, a márka hírnevének helyreállításához, és persze ezzel egy időben az értékesítés felfuttatásához. Ez szerencsére, szerencsénkre olyannyira sikerült, hogy a Svijany ma már teljesen kilépett a helyi sör kategóriájából, és országszerte rábukkanhatunk erre az egyre népszerűbb „cseh remekre”. Az 1998. évi 43 ezer hektoliteres termelést időközben sikerült több mint 600 ezer literre felfuttatni, ami pestiesen szólva nem sámli.

Magáról a sörről mit is mondhatnánk. Az alap természetesen a saját kiváló minőségű kútvíz, komló Žatec környékéről, helybeli maláta; a módszer kipróbált, változatlan; a végeredmény kiváló. Nekünk, mint mezei sörélvezőknek ennyi elég is. Minden elismerésünk Ladislav Černý sörfőző mesternek, és František Horák sörgyári menedzsernek!